Józef Tischner (1931-2000), Európa szerte ismert lengyel katolikusgondolkodó, napjainkig Lengyelország egyik legnagyobb erkölcsiés szellemi tekintélye. Évtizedeken át a krakkói Pápai HittudományiAkadémia professzora, II. János Pál pápa tanácsadója,a bécsi Humántudományok Intézetének elnöke volt. A Szolidaritásmozgalom idején úgy vált szabadságszerető népe legnagyobbálmának megfogalmazójává, hogy a politikai szólamokat elkerülvemutatott rá az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletbentartásának egyetemes igényére. Műveiben mély teológiai,filozófiai tudását a hétköznapi olvasó számára is érthető módonosztja meg. Talán ez volt az egyik titka: megteremtette a vágyottharmóniát az Ég és a Föld, Isten és az ember között.Milyen szerepet játszik a reményünk alakulásában a vallás?A megbízható reménynek kedvez ma, vagy az illúziót támogatja?És mit tegyünk, hogy az emberek az eltérő remények nevében nefolytassanak egymással szóháborút? A kiválasztott szövegeket úgyállítottam össze, hogy az olvasót végigvezessék azokon a különbözőterületeken, amelyeken napjainkban a reményről folytatott vitazajlik. Ezek a területek sorban: az etika, a szabadság értelmezése,a haza, a politika, a vallás, a történelemmel különösen a XX.század történelmével kapcsolatos nyugtalanságok, valamint aza kihívás, amit az embernek a saját halála jelent. Érdekes, Tischnerharminc évvel ezelőtt és még korábban mondott szavai milyengyakran hangzanak úgy, mintha ma mondta volna őket, annakláttán, ami történik!Wojciech Bonowicz
