Mintha fotonokat emelne ki a költő keze a vákuumból, szinte hallani a csendet, érezni a létezés nulla mértékű sűrűségét, a kontinuum erejét, a megszámlálható és a nem megszámlálható végtelent, mely az otthonunk, miközben a rakonca szabadon verdes. Gyászok és telített évszakok szikár beszédre szorítják a szerzőt, tűpontos figyelemre az olvasót, közös zarándoklatra. A táj változik, de a háttér mindig ugyanaz: az elkülönböződés, ami összeköt, a száj, mely a világból táplálkozik és szavakat farag. Az élet udvarát ellepik a dolgok és emlékek közé szorult létezők, a bombatölcsérek körül heged a föld. Az utazó pakol és utazik, az omnipotens szépség várakozó állásponton és mindig támadásra készen. A költő tudja, hogy a kevesebb több és ami sok, az végtelen. Hogy ez a rendes sorsunk, ez az esélyünk. Lételemünk. Laura Garavaglia jelenléte jelenlétre sarkall. Betessékel otthonunkba, vendégségre hív. Laura Garavaglia Milánóban született 1956-ban, és Comóban él. Költő, műfordító, újságíró, a La Casa della Poesia di Como (www.lacasadellapoesiadicomo.com) alapítója és elnöke, az Europa in versi Nemzetközi Költőfesztivál szervezője. Kötetei: Az élet töredékei (Il Filo, 2009), Pillangók és kövek (Lietocolle, 2010, Alda Merini, 2011 Zsűri-díj), A mag szimmetriája (Press 2009, 2012, a Luzi-díj 2013 döntőse), Emelkedő áramlatok (CFR, 2013), Számok és csillagok (Ed. Ulivo, 2015 A. Farina Award 2017), A dolgok élő jelenléte (Puntoacapo, 2020).Verseit számos nyelvre fordították, többek között francia, német, török, japán, román, albán, macedón, szerb, ukrán, angol, spanyol, portugál, vietnámi, koreai, perzsa nyelvre. Ő maga is aktív műfordító. Tagja az olasz és a svájci olasz PEN klubnak, valamint a párizsi Európai Tudományos, Művészeti és Irodalmi Akadémiának, melynek 2017. évi költészeti díját is elnyerte, 2019-ben pedig a Naji Naaman Hounour-díjjal jutalmazták. Nemzetközi fesztiválok rendszeres meghívottja, költői munkásságáért, valamint a költészet nemzetközi terjesztésében végzett
