Széplaky Gerda kötetének témája az áldozati hierarchia, mely a görög-keresztény kultúra alapja. E kultúra szerint az ember a létezők közötti hierarchia csúcsán foglal helyet, ami mindenekelőtt abból az üdvtörténeti narratívából nyeri létjogosultságát, amely kinyilatkoztatja, hogy az ember nem puszta élőlény, aki a tünékeny átmenettel együtt állat módjára elpusztul, hanem Isten gyermeke, s a benne lévő lélekrész számára örökkévalóságot garantál és kitüntetetté teszi őt. De megalapozzák az ember felsőbbrendűségének tézisét a neki tulajdonított szellemi képességek is, elsősorban a gondolkodás és a beszéd képessége, melyek őt az állatvilágból kiemelik. A kereszténység és a humanizmus teóriái többek között arra szolgálnak, hogy az ember általuk kiszabadítsa magát az animalitás dimenziójából: ahhoz, hogy önmagát kitüntetett létezőként megalapozhassa, maga alá kell gyűrnie az állat- és a növényvilágot, amelyeket éppen ezért saját identitása megteremtésének oltárán feláldozhatónak tekint. Ez az áldozat nem kriminális módon megy végbe bár az állati/növényi tetem gyomorba juttatásának gyakorlata révén úgy is , hanem szimbolikusan: megteremti a létezők közötti elválasztottságot és hierarchiát, s a nyugati civilizációt meghatározó etika alapjává az embert középpontba állító, antropomorf értékrendet teszi. A könyvben szereplő hét esszében a szerző az áldozati kultúra vallási, teológiai, filozófiai, művészeti gyökereire kérdez rá, azzal a szándékkal, hogy dekonstruálja azokat, és felnyissa egy új éppenséggel az apokaliptikus vég felől érkező kezdet lehetőségét. Ez az új kezdet egy olyan etika képében jelentkezik, amely az embert kimozdítja felsőbbrendűségének tudatából és hatalmi szerepéből, de nem fosztja meg őt az általa uralt világtól, hanem ellenkezőleg, az uralmi pozíciót elvéve tőle, visszahelyezi bele. Széplaky Gerda (1973) filozófus, esztéta, egyetemi oktató. Dolgozott filozófiai, művészeti folyóiratok, valamint tanulmánykötetek szerkesztőjeként, kutatócs
