Fodor Tamás egyike az utolsó színházi mestereknek Magyarországon. És egyik képviselője annak a szintén kiveszőben lévő, a világra mindig aktívan reagáló értelmiségi magatartásnak is, amely nemcsak a valóság megismerését, megértését látja feladatának, hanem alakítását, formálását is. A Szabadságszigetek című kötet folytatásaként ez a könyv Fodor Tamás pályájának második szakaszát tekinti át. Ez az időszak a Stúdió K első nemzedékének válságát és szétszéledését, majd a második nemzedék szerveződését, majd kibontakozását foglalja magába. Bár a Woyzeckhez hasonló legenda nem született ekkor, de A balkon, az Élektra és az Ószeresek mégis kiemelkedik a kor magyar színházművészetéből. Fodor Tamás és a Stúdió K tagjai 1986-tól a szolnoki társulaton belül próbálták folytatni munkájukat. A beilleszkedés a profi színház keretei közé nem volt problémamentes, és ez lassanként szétzilálta a csoport, de Fodor Tamás rendezői pályája ekkor bontakozott ki. Több színháztörténeti jelentőségű rendezése született ekkor (a Janika, az Örökösök, a Hazug, A kastély, az Ahogy tetszik ), és erőfeszítései a szolnoki színházat a kor egyik legjobb műhelyévé tették.Fodor Tamás nyolcvanas évekbeli rendezéseinek elemzését a korról, az alkotói folyamatokról és a színházcsinálás emberi aspektusairól folytatott beszélgetések egészítik ki. A rendező mellett megszólalnak a Stúdió K első két nemzedékeinek tagjai közül Angelus Iván, Bakos Éva, Fazekas István, Nyakó Júlia, Oszkay Csaba, Spilák Lajos, Szalai-Szabó István, Székely B. Miklós és Szőke Szabolcs.
