Hát ?itt vagyunk. Kicsit megtépázva, kicsit megerősödve, bukdácsolva, hibákat elkövetve és ezeket toldozgatva. De itt vagyunk még mindig. Mindannyian.Nem is olyan egyszerű oly módon egyesíteni a művészet különböző ágait, az írás csodáját, a rajzolás komplexitását és a zene csodálatos ívét, hogy a szerző közben tabuk nélkül mesél mobbingról, felnőtté válásról, örömteli és szomorú pillanatokról, a zongoratanítás szépségeiről. A Balaton-part vagy épp egy aranyló, őszi erdő festői gyönyörűséggel ábrázolt csendéletként lebeg ebben a súlyos mondanivalóval is rendelkező kötetben.A novellák szereplői két lábbal a földön állva keresik a megnyugvást, a lehetőségeket, a kibúvókat, vagy éppen a kihívásokat. Egy zongoratanár szemüvegén keresztül látjuk őket, melynek bifokális lencséje egyúttal egy háromgyermekes édesanya saját történeteit is láttatni engedi.A záróra előtti utolsó bevásárlásroham vagy egy beilleszkedésre képtelen após elhelyezésének kilátástalansága ugyanúgy téma itt, mint egy szülő halála, egy zongoraórán elcsattant pofon, vagy a szembenézés és küzdelem egy gyermek pszichés betegségével.Léhmann Ágnes a szendvicsgeneráció nehézségeit, kérdéseit és gondolatait fűzi össze egyetlen dallammá, melyben sokan magukra ismerhetnek.
