A Hideg napok és Parázna szobrok szerzője a közelmúlt egyik legjelentősebb történelmi regényírója. A gazdag pálya e két csúcspontja mellett Márkus Béla monográfiája összefoglalja és értelmezi a teljes életművet, áttekinti a keletkezési körülmények mellett a megjelenés nehézségeit, a korabeli fogadtatást, és egyben reményeink szerint új lendületet ad, új irányokat ad a megtorpant recepciónak. Bizonyosan állítható, hogy egyetlen műve sem íródhatott és jelenhetett meg olyan viharos körülmények, sőt hidegháborús viszonyok között, mint [a Vízaknai csaták,] ez a csaknem nyolcszázötven oldalas regény. Miután ahogy ezt esszéje, a Hideg napok: regény és film taglalta a pályáján áttörést hozó alkotását ťegy lehetséges ciklus kezdetének, első darabjánakŤ tartotta, mint ťa közös, szörnyű történet népről népre szálló balladájának haláltáncuknak első opuszátŤ, a többi darab tervszerűen készült. Ezt tanúsították azok az interjúk, nyilatkozatok,amelyek az évek során tanulmányozott forrásokra, könyvtárnyi szakirodalomra hivatkoztak (
) Cseres Tibor tízéves munkálkodását igazolta az idő. Igazolta, hogy ha istenkísértésnek rémlett volna is a vállalkozása, mert a megjelentetésére kevés volt a remény, ebbe a evésbe is érdemes volt belekapaszkodnia. Büszkén mondhatta: ťAz író mindig legyen istenkísértő. Ha már mérlegel, vége. Bátornak kell lennie, mert az idők változnakŤ. Bátorrá tehette, hogy az évtized, a nyolcvanas évek a magyar történelmi önszemlélet dolgában, az államhatalom hivatalosan képviselt politikai érték- és érdekszempontjai ellenében az 1956-os forradalom óta soha nem tapasztalt változásokat hozott. A nemzeti önismeret tárgyában lassan-lassan kiszabadította a kommunista pártideológia hámjából a nyilvánosság, a közbeszéd számára tiltottnak, tabunak tartott történelmi témákat, például s legfőképp a trianoni országcsonkítást és következményeit, a határainkon túli magyarság kisebbségi sorsát felvetőket...(Részlet a könyvből)
