Az irodalom ígérete: az esztétikai világok keletkezésének korlátok közé nem szorítható szabadsága, amely felemeli magához olvasóját és méltóvá teszi arra, hogy másutt nem hozzáférhető tapasztalatban részesülhessen. Ennyiben az ígéret bizonyosan szép szó: köti a beteljesítés fogadalma, a szépliteratúra össze nem téveszthető egyediségében rejlő adomány, ami megnyitja az utat az értelemtörténés kiváltotta önmegértés számára. Ugyanakkor az olvasás maga is alakítja a művet, párbeszédbe lép vele, faggatja, az olvasó cselekvő résztvevőjévé válik az ígéret beteljesítésének. Az irodalom ily módon akkor jön létre és lesz ígéret, amikor megértéssel fordulunk felé.Szirák Péter kötete nem kevesebbre vállalkozik, mint az értő olvasás és az új ígéretekkel bíró újraolvasás beteljesítésére. Az elmúlt száz év magyar szépprózáját és költészetét alapjaiban meghatározó témák és alakításmódok, mint a gyermekiség, a gyász, a test vagy az élet, illetve azok közvetítettsége a kötet tanúsága szerint a kurrens irodalom- és kultúratudományi kutatások homlokterében állnak, csakúgy, mint a lehetőség arra, hogy megbízható módon férhessünk hozzá a történetiség és a hitelesség nyelvművészeti paradigmáihoz. Huszadik századi és kortárs klasszikusaink - Ady, Kosztolányi, Móricz, Németh László, Mészöly Miklós, Kertész Imre, illetve Esterházy, Nádas, Térey János vagy Bodor Ádám - életműve az e kötetben olvasható interpretációknak köszönhetően számos új szemponttal gazdagodik. A következetes szakmai narráció, a szisztematikus és szövegközeli olvasatok miközben föltárják e nyelvi-esztétikai világok működésmódját, próza- és költészettörténeti távlatban egyaránt támpontokat kínálnak értelmezésükhöz.Az irodalom ígérete a nyelvművészetben rejlő kimeríthetetlen lehetőségek föltárására vállalkozik, és az olvasásban kiteljesedő szabadságot kínálja.
