Győrffy László kötete a poszthumán testképek kortárs képzőművészetben betöltött szerepét vizsgálja nemzetközi és hazai művészek praxisán keresztül. A felvilágosodás utópiáját, a teleologikus gondolkodást tagadó vagy mellőző poszthumán művek az utóbbi években mindinkább a filozófia, az esztétika és a kultúratudományok érdeklődésének homlokterébe kerültek. A poszthumánnak tekintett alkotások elsősorban a transzgresszió, azaz a határsértés aktusa révén artikulálódnak a kortárs művészeti térben: ennek lényeges vonása, hogy a teljes határátlépés lehetetlen, vagyis a jelen kötetben is tárgyalt határsértő művek tulajdonképpen folyamatosan a lehetetlent kísértik. Győrffy interpretációinak másik lényeges kulcsszava az abject, azaz a taszító objektumok filozófiája. A biztonságot jelentő szimbolikus rend áthágása által megkérdőjelezhetővé válik a test egysége és a lélek transzcendenciája, ami új értelmezői hozzáállást követel meg.A képzőművészeti munkák elemzése filozófiai, irodalmi, filmes és zenei példákat is mozgósító intertextuális burjánzás, amely a hibrid test tematikáját Jake & Dinos Chapman mellett olyan művészeken keresztül közelíti meg, mint Cindy Sherman, Joel-Peter Witkin, Paul McCarthy, Patricia Piccinini, Wim Delvoye, Marc Quinn, Glenn Brown, Szöllősi Géza vagy Kis Róka Csaba. Bár a kötet alapvetően a nemzetközi szintér képviselőire fókuszál, a Budapest Horror jelenségének áttekintésével, valamint a szerző saját képzőművészeti munkáival is foglalkozik.A Poszthumán stratégiák a Prae Kiadó kultúratudományi sorozatának legújabb darabja, az antropocentrikus szemléletet kritizáló poszthumanista gondolkodást ismertető monográfiák (Horváth Márk Lovász Ádám Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus változatai, 2019; Horváth Márk: Az antropocén, 2021) folytatásának is tekinthető. Győrffy László (1976) képzőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének adjunktusa.A könyvet L. Varga Péter szerkesztette. A borítót a szerző alkotásának felhasználásával Szabó Imola Julianna, a szerző fotóját Bera Viktor készítette.
