Áfra János ismertetője: Egy térkép komplexitása az ábrázolás mikéntjének és a tematikus rétegzettségnek a függvénye. A Világatlasz azt a térképet részletezi tovább, amelyet Szeles Judit az Ilyen svéd és a Szextáns verseiben kezdett el felvázolni, iróniával mutatva rá a kultúra- és személyközi viszonyok közvetítésének megejtő bonyodalmaira. A versbeszélő és ismeretlen ismerősei némelykor hajóval, máskor vonattal, mikrobusszal, Trabanttal vagy épp Campinggel, olykor pedig repülővel szelik át a városrészek, országok, sőt, kontinensek határait. Előfordul, hogy a képzelet vagy a Google Maps erejével küzdik le a távolságokat, és nem egyszer versről versre vándorolnak. Nemcsak térben utazhatunk velük, hanem korszakokon és kultúrákon át, identitáslehetőségek és értékszemléletek között. A természeti jelenségek, a történelmi és irodalmi emlékezettel kapcsolatos információk, életesemények rétegződését figyelve beleközelítünk helyzetekbe, majd madártávlatra váltunk. Az idegennel újra meg újra szembenéző én nem nyugszik a neki kijelölt határok között, navigálatlan kalandozásait, átváltozásait látva rendre elbizonytalanodunk, meddig tart az övé, és hol kezdődik el valaki másnak a története. Na és mi vajon merre lehetünk ezen a magyar-svéd torzító tükörrel elrajzolt térképen? A vers beszélője tévelyedett el úton hazafelé, vagy pedig bennünket vezet félre, rakosgat ide-oda, akárha egy terepasztalon lennénk?
