Az álmok különös lények. Senki sem tudja, hol születnek, senki sem tudja, mit jelentenek pontosan, de minden éjjel itt vannak velünk, és súgnak valamit. Az álomtündér az ágyunk szélén ül, és minden nap mond nekünk egy mesét. Aztán néha figyelünk, néha nem.Én mindig figyelek.Megjegyzem, amiket súg, és ha megértem benne a tanulságot, akkor elhozom ide, Neked, hogy együtt megnézzük újra. Mert az álmok valójában sosem értelmetlenek rejtett kis kincseket talál bennük a szív meg a lélek, és néha köré kell írni a történetet, hogy az ész is tudjon bennük közlekedni. Néha hátra kell lépni egy lépést, hogy jobban lássunk, vagy bele kell bújni az egyik szereplő fejébe, hogy onnan nézzünk szerteszét. De a legfurcsább álmok is meghálálják ezt a szerető gondoskodást, és adnak cserébe valamit, ami örökké ott marad.Én hiszek abban,hogy egyetlen álom semhiábavaló.----Novellák----Borító és illusztrációk: Mészáros Bori
