Bevallom, sokat hezitáltam, hogy ezeket a történeteket papírra vessem-e. Amikor végül rászántam magam, nem tudtam eldönteni, milyen stílust is válasszak. Képzeletemben először regénynek indult, de aztán találkoztam egy íróval, aki azt javasolta: mindent írjak úgy, ahogyan történt. Bár sohasem állt hozzám közel a spirituális gondolkodás, de az életemben sokszor megmagyarázhatatlan események sora játszódott le. Ez a könyv egy gyermekkori traumával indul, amely később meghatározta az egész életemet. Lehet, hogy ez a sors jutott nekem? Esetleg a régi rossz emlékek miatt találkoztam olyan emberekkel, akik leckét adtak? Nem értettem a gonoszságukat, miért bánnak úgy velem, és ezt miért hagyom szó nélkül. Elfogadtam őket olyanoknak, amilyenek. Gyakran magamat ostoroztam, amiért nem tudtam őszintén megmondani nekik, szerintem is milyenek valójában. Tűrtem, és csak néztem, ahogyan a saját életük vágyait próbálják gátlástalanul rám vetíteni.Ma már másképpen szemlélem a világot. Tudatosult bennem: az életemért kizárólag én vagyok a felelős.
