A könyv néhány vers kivételével Döbrentei Kornél kötetben még meg nem jelent verseit tartalmazza Petrás Mária rajzaival. Ki vagy Te, Döbrentei Kornél? Vállalva Ady sorait: Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces messze fény, / Lidérces messze fény. S mint ilyen, valahol a tűzvészmagvú napkorong és az örökmécs között. Ki bátorított versre, és ki beszélt le róla? Attól a kilencéves kori venisanctei pillanattól tudtam mindentől és mindenkitől függetlenül, elrendeltetett: írnom kell. Azok a szellemi nagyságok, például Illyés, Weöres, Nagy László, Pilinszky, Kormos István, akik látva láttak és akarták, hogy így legyen, erősítettek. Hol tudnál élni, ha nem élhetnél itt? Bárhol, ahol szabadon fáradozhatnék annak útján, módján, hogyan élhetnék mégis itt. Miben hiszel? Abban, amit nagyapám által megtanított Hitvallás című vers utolsó strófája számomra elévülhetetlen érvénnyel így fogalmaz meg: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! És abban is, egyszer tán eljő az idő, amikor e föltámadáson munkálkodók pályabére nem mindig a keresztre feszítés lesz.
