A kapitány lánya (ekönyv)

Ha valami fogalmat akarunk alkotni arról, milyen volt a Pugacsov-féle lázadás, mit érezhettek Belogorszk, Orenburg védői, s főhősünk, Grinyov, amikor híre jött az ellenállhatatlan „horda” közeledésének, akkor olvassuk el A kapitány lánya című kisregényt. Puskin nemesi szemszögből tekinti át a történelmet. S bár a mű megajándékoz számos realista részlettel, kulcsa mégis a romantikus szemléletben lelhető fel. Ugyanis a mottóban is megfogalmazott erkölcsi parancshoz kapcsolódik az apai intelem: „... vigyázz a ruhádra, amíg új, és becsületedre fiatal korodtól.” Ez még bizonyos fokig Pugacsovra is vonatkozik, ő is megőriz egy picit ebből a becsületkódexből, amennyire ez háború idején lehetséges. Főhősünk is igyekszik megtartani az íratlan szabályokat. Ez kezdetben jelentéktelennek látszik: kifizetni a kártyaadósságot, bundát ajándékozni egy vándornak, aki a hóviharban megmenti az állomáshelyére (Belogorszk) igyekvő ifjút. Csak később derül ki, hogy Pugacsov volt ez a titokzatos, segítő szellem. Kegyetlenné akkor válik, amikor mögötte ezrek üvöltenek mögötte vérszomjasan, ha „helyzetbe” kerül. Puskin a háborús kegyetlenség olyan rajzát adja, mely a XX. és - ki tudja - talán a XXI. században is folytatódik majd. A történetben jól érzékelhető az a feszültség, mely az orosz uralom és a meghódított ázsiai népek (baskir, kozák stb.) között volt. Alapjában romantikus mű. Ez következik eszmevilágából, a jellemekből, abból a „szakadékból”, melybe a két szerelmes zuhan, s mely olyan szerencsés véget ér. Ugyanakkor utal Oroszország megoldhatatlan problémájára, melyen a parasztfelkelés sem segít. Puskin oly mély sebet tár fel, melyre rémülettel tekintünk. (utrakelo-irodalom.hu) A kötetet Honti Rezső klasszikus műfordításában közöljük.