Végzetes szerelem bontakozik ki a dalmát karszton Tormay Cécile első regényében, amely az írói áttörést hozta meg számára. A két főhős: a magyar András, és a dalmát Jella között feloldhatatlan ellentét feszül: a nő a hegyvidék megzabolázhatatlan szellemvilágát képviseli, szép és bűnös, szemében a hegyek vad vihara tombol. A férfi a magyar Alföld fia, akinek ajkain a puszták nagy, véghetetlen nyugalma hallgat. Titokzatos erők vonzásában és taszításában élik meg a szenvedélyt. Megjárnak szédítő magaslatokat és zuhannak a sötét mélységbe. A fájó gyönyörűség, a gyönyörű fájdalom világa ez. A történet szívszorító, a végkifejlet drámai, hiszen nincs nagyobb út a világon, mint amely az embertől az emberig vezet. Olykor átpillanthatni az út fölött, átsejlik a kimondott szón, ám az utat megjárni sosem lehet. Az Emberek a kövek között című kisregény az emberi kapcsolatok, férfi-nő kapcsolatának, bonyolult társadalmi viszonyainak nehézségeit, a "kövek közé zárt" megcsontosodott kötelékek gúzsba kötő erejét boncolja. Mindez egy olyan írónő tolmácsolásában, aki mély ismerője a női léleknek, mesterien bánik a szavakkal, és művészi színvonalon tolmácsolja az érzelmeket, legyen szó szerelemről, féltékenységről, gyűlöletről, aggodalomról, vagy bármiről, ami az emberben érzelmeket gerjeszt. A regény egy párkapcsolat teljes érzelmi palettáját bemutatja, és ettől lesz letehetetlen és lebilincselő olvasmány.
