Somlay Gizella a VILÁGSZIRMOK 9. kötetében új országokba kalauzol bennünket: Liechtenstein, Svájc, Spanyolország, Portugália, Franciaország, Ausztria és Írország most a túraútvonal. A szerző megszokott önironikus stílusa újra és újra mosolyt csal az arcunkra, felerősíti olvasóiban a kalandvágyat, mert utazni érdemes.Részlet a könyvből:Megérkeztünk Lourdes-ba. Szállásunk kellemes volt, a vacsora szintén. Vacsora után a ház előtt gyülekeztünk, hogy elmenjünk a 9 órakor kezdődő körmenetre. A templom melletti teret megtöltötték a világ minden tájáról gyülekező zarándokok. Mi is beálltunk a menetbe. Megkezdődött a szertartás. Pater Noster
a pap a miatyánkot mondta latin nyelven, majd üdvözlégyek következtek, de ez már énekelve. Igen kellemes, fülbemászó dallam volt, hamar megtanultam. Először csak dúdoltam, de aztán lelkesen énekeltem is. Ave, Ave, Ave Maria, Ave, Ave, Ave Mári-i-ja hangzott diadalmasan és több szólamban, az üdvözítő ének. Megindult a menet. Ekkor már hatalmassá duzzadt a tömeg. Öregek, ?atalok, gyerekek, tolószékesek, hordágyon fekvő betegek, akiket hozzátartozóik vittek. A menet haladt előre és zengett az ének. Voltak, akik egymásba kapaszkodtak, voltak, akik magányosan haladtak, kezükben szorongatva az égő gyertyákat. Az egész annyira megható volt, hogy könnyek tódultak a szemembe. A családomra gondoltam, értük is, helyettük is meneteltem és imádkoztam. Előttem egy ?atal pár ment, közöttük a kis?úk. Egymás kezét fogták, és amikor az Alleluját énekeltük felemelték összekulcsolt kezeiket. Jó volt látni, hogy vannak még családok, akik hisznek az összekapaszkodás erejében. Ahogy sötétedni kezdett, a körmenet egyre szebbé vált, a sok világító mécses, a gyertyát szorongató kezek, elmondhatatlanul szép látvány volt.
