A földesúr ebben a könyvecskében osztja meg parasztjai kapcsán felgyülemlett tapasztalatait a világgal. A szerző csupa húsba vágó témát érint: hogyan kell táplálni, tanítani, fenyíteni a parasztot, hogy az leginkább a birodalom hasznára váljék? Milyen képet alakítsunk ki magunkról parasztjainkban? Hogyan pároztassuk őket? A fiatal szerző maró iróniával és elképesztő szemtelenséggel borzolja az olvasó idegeit a rövid, ám annál sűrűbb társadalmi szatírában. „Az előadás lejártával, hogy érezhessék szigorú uruknak kegyeit, egyedülálló lehetőség kínálkozott a helytartók számára: a népszerűvé vált parasztot egy aranyért megsimogathatták, öt aranyért megnyalta kezüket, tíz aranyért pedig kedvükre megfenyíthették. Természetesen a helytartók rangbeli behatárolását nem tévesztettem szem elől, ugyanis a fenyítést követően újabb tíz aranyba került, hogy a paraszt ne viszonozza azt. Időközben én is megkedveltem újonnan szerzett érdeklődő jószágomat. Elhatároztam, hogy kinevezem háziállatommá, és szabadidőmben megtanítom beszélni. Majd az idők során elviszem magammal a paraszttartási konferenciákra, mert fejlett fizikumának, békés jellemének köszönhetően igencsak jó szemléltetőeszköznek bizonyult.
