A szerző, dr. Hosszú Gábor okleveles villamosmérnök, jogász, jelenleg tanszékvezető-helyettes, habilitált egyetemi docens a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Elektronikus Eszközök Tanszékén. Témái: írásinformatika, internetes kommunikáció, intelligens szenzorok, szenzorhálózatok, klaszteranalízis, gépi tanulás, mesterséges intelligencia, rendszerszintű tervezés, elektronika, mikroelektronika és magzati szívhangok elemzése. Ebben a kötetében a türk és a magyar-székely rovás írásra alapozva azt modellezi, hogy a véletlenszerű jelegybeesések tévútra vezethetik az írások keletkezésével foglalkozó kutatókat.A szkriptek (írásrendszerek) általában meghatározott nyelvekhez tartoznak, időbeli, területi és kulturális jellemzőkkel rendelkeznek. Az írások evolúciója régóta kutatás tárgyát képezi. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az emberi gondolkodás hosszú távú fejlődését tükrözik a fennmaradt írásemlékek, amelyek közül sok még ma sincs megfejtve. A könyv bemutatja az írásevolúciónak a rendszertan, a filogenetika és a bioinformatika matematikai eszközeivel történő vizsgálatát. Az ismertetésre került kutatásban az írás az evolúciós osztályozási egység (taxon), ami analóg a biológiai faj fogalommal. A filogenetika módszerei közül a fenetika a vizsgált taxonokat morfológiai hasonlóságuk alapján osztályozza, és nem elsősorban a leszármazási viszonyokat vizsgálja. Azonban az írásokat meghatározó jellegek morfológiai sokféleségének hiánya miatt az evolúciótól független tulajdonságok véletlen egybeesése sokkal gyakrabban fordul elő az írások esetén, mint a biológiai fajoknál. Ezért a csak morfológiai jellemzőkön alapuló fenetikai modellezés hibás eredményhez vezethet. Emiatt a fenetikai modellezés kibővítésre került evolúciós megfontolásokkal, így lehetővé téve az írásevolúcióban megfigyelhető, az egyes írásokra jellemző véletlen egybeesések (homopláziák) nagy száma miatt fellépő modellezési bizonytalanságok kezelését. A könyv egy, az írások evolúciójának vizsgálatára
