Ez a verses kötetem abban különbözik a többitől,hogy egy kedves ismerősöm néhány verse is gazdagítja a tartalmát. Ugyanúgy, mint a többi verses kötetem, ez is a lélek szerelméről, fájdalmáról, magányáról, szárnyalásáról szól.{MORE}Zúgó patak Hegyek közt folydogáló zúgó patak leszek Te pedig benne a kövek Ahogy átfolyok rajtad Gyengéden érintelek, simogatlak. Nem menekülhetsz, nem hagylak, ha kell visszafele is folydogálok, csak hogy uralmam alatt tarthassalak. Nem bántalak, csak gyengéden, hűs vizemmel simogatlak, nem hagyom, hogy kiszáradj mindig nedvesen tartalak. Ahogy az élethez kell a levegő, testnek a lélegzet Úgy kell a kőnek a nedvesség a törődés, hogy ne legyen számára értelmetlen az örök lét.
