"A folyosón már nem tudom alkalmazni a szemellenző-módszert, de szerencsére nem is annyira szükséges. Néhány keresztre feszített, kibelezett ember látványát még elviselem, csak tűz ne legyen a közelben. Ha valaki engem kérdez, az ízlés fájdalmas ficamról tesz tanúbizonyságot a pokolban."
Vajon milyen lehet a Pokol közigazgatási rendszere? Mit jelent az erkölcs, a becsület a kárhozottak birodalmában? Milyen érzések mozgatnak egy démont, aki négyszáz éve szolgálja a sötétséget, mire képes, ha annyi év hűséges szolgálat után egész eddigi léte megtörni látszik?
Ez a történet Aster, egy négyszáz éves démonhölgy vallomása a túlvilágról. Immár háromszáz éve begyűjtőként tevékenykedik. Feladata, hogy minden embert, akinek a halála a Földön bosszantóan fejlődő orvosi ellátás, vagy idegesítően bátor hősök közreműködése következtében nem következett be az elrendelt időben, mint szökevényt, a halálba segítse, s a pokolbéli igazságszolgáltatásnak adja át. Briliáns, tapasztalt szolgálója a sötétségnek, léte kiszámítható, és állandó.
Legalábbis ez a meggyőződése.
