Jól jegyezd meg, Fiam, a magány nem jó az emberi léleknek. Voltam én is olyan fiatal, hogy azt higgyem, megtisztítja az embert és strapabíróvá teszi. Azt hittem, ha jól akarom csinálni az életet, mindig egyedül kell lennem, és egy picit szomorúnak. Az egyedüllétben szent dolgokon lehet ügyködni, megfigyelni mindenféle csöndest és magasztost. De a magány egy idő után megmérgezi és tébolyulttá teszi a lelket. És, ha nincsen lelked, vagy az nem tiszta, akkor nincsen semmid. Olyan lélek nélkül, ami átnyúl a másik emberig, nincsen semmid - én ezt tanultam meg. Akkor rossz ablakon keresztül nézed a világot. Ahhoz, hogy jó legyél, és ne egy görcsös, kapaszkodó próbálkozás, találnod kell valakit. Ahhoz, hogy élj, és ne csak eszmélgetni próbálj, hanem érezz, és hasznod legyen, értelme a létednek, ahhoz együtt kell lenned valakivel. Mások táptalajává lenned. Ez a legszentebb faladat. Talán nem is vagy más, csak amit a másik szeme visszahoz.
