Ki is volt valójában ez a rejtőzködő zseni, aki egész életművét álnevek útvesztőjében komponálta meg, egymással párbeszédekbe kezdő, ellentmondásokba torkolló, polemikus és mégis egységes szerkezetben, amely sokkal többet árul el a világról és a belé vetett ember dilemmáiról, mint a legbölcsebb monológ árulhatna? Olvasható-e Kierkegaard megannyi műve, naplója, feljegyzése és vallásos írása valamiféle monumentális drámaként, amelynek megannyi szereplője a saját igazát képviselve jut el valamiféle közösen megformálható konklúzió felé? Mit jelentett éppen ennek a folyamatnak modelljeként a színház, amely Kierkegaard számára miként a korszak számára is döntő jelentőségű volt, amolyan kezdetleges tömegmédium, megrendülések színhelye, társasági tér, okulás, katarzis és bámészkodás alkalma? Mindezek nyomán véletlen volna-e, hogy éppen a drámán és színházon keresztül jutottak először Kierkegaard gondolatai a szélesebb közönséghez, és hatástörténete legalább annyiféle drámát tartalmaz, mint életműve? A kötet ezekre a kérdésekre is keresi a választ.NAGY ANDRÁS (1956) író, esszéista, a Pannon Egyetem docense és a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének kutatója immár évtizedek óta foglalkozik Kierkegaard műveivel, személyiségével, világával és hatásával. Egykor a Kierkegaard Budapesten fesztivál szervezője volt, később kutatóhelyet hozott létre Kierkegaard Cabinet néven, míg folyamatosan foglalkoztatta a dán bölcselő írásainak és életének megannyi titka, amelyek megértésére több tanulmányban és kötetben tett kísérletet. A jelen kötet újabb kutatásainak eredményeit tartalmazza.
