MOSOLYOK ÁRNYÉKA

Az esszégyűjtemény – akár egyes, jelentős kortársak egyéni hangú méltatásait, akár tragikus sorsú Kádár-korszakbéli poétákat, akár Camus és a magyar ’56 viszonyának játékos-komoly képzeletbeli feldolgozását, netán Tormay Cecil életművének 1945 utáni sorsát vagy éppen a szerb néplélek mélységeit vagy a forradalom alatt alig néhány esztendős nemzedék ’56-élményét mutatja fel: igyekszik hű maradni a nagy mesterekhez. „Az esszét a nyilvános tanulás műfajának tekintem” – Németh László immáron klasszikus meghatározása napjainkban is első számú útmutatás kell legyen: az esszé ma is olyan országos és világszintű jelenségek, események, szellemi teljesítmények és kiemelkedő személyiségek – hangsúlyosan egyéni szempontok alapján és igen eredeti eszközökkel történő – komplex vizsgálatát jelenti, melyek szellemiségükkel gondolkodni, értékelni – élni segítenek. Legalábbis az alkotó szándéka szerint.DOMONKOS LÁSZLÓ (1951–) író, esszéista, közíró, szerkesztő. A szegedi József Attila Tudományegyete