"Kíváncsi volt rá, mi a férfi kedvenc étele, hogy jobb- vagy balkezes-e, szereti-e keddenként éjszaka nézni azt a krimisorozatot? Leült a földre és nézte az ügyetlenül arrébb tolt szekrény mögül előbukkanó ajtót. Gyönyörű volt. Vajsárga ajtó, tökéletesre lakkozva. Egyetlen ecsetszál, kis karcolódás, elkenődés sem volt rajta. Biztos volt benne, hogy még soha életében nem látott ilyen tökéletes, ilyen szép ajtót. Előrébb húzódott és ugyan azzal az ujjával, amivel Io haját simította meg, megérintette a fát is. Megborzongott" Mindig is úgy képzeltem a személyiséget, hogy a fejünkben van egy ajtó, ami elválasztja a vállalható, normális énünket a neurotikus szociopata pszichopatától. Mindegyikünk fejében ül egy lány ezzel az ajtóval szemben, de nem mindegyik lány nyitja ki azt az ajtót. Van, aki tudatosan, van aki észre sem veszi, hogy az egy ajtó, de van, aki egyszer feláll és lenyomja a kilincset.
