Nem állítom, hogy az én élményeim voltak a legtragikusabbak a második világháború idején. De azok a jelenetek, amelyeknek szemtanúja voltam, az emberiség történetének leggyalázatosabb eseményei voltak
Mindent, amit teszek, valamennyi mai döntésemet azok az erők határozzák meg, amelyek azokban az években formálták a személyiségemet. Hiszek az Örökkévalóban. A mi Tóránk, a benne foglalt írások, megtanították az emberiséget, hogy különbséget tegyen jó és rossz között. Hisszük, hogy az Úr mindnyájunknak szabad akaratot adott. A szabad akarat egyik következménye, hogy az emberek választhatják a sötét utat is.Egyetlen gyereknek sem lenne szabad látnia azokat, amiket én láttam. Egyetlen gyereket sem lenne szabad éheztetni, megkínozni vagy alsóbbrendűként kezelni. Elrabolták a gyerekkoromat. Talán a fiatalok veleszületett ártatlansága tette lehetővé számomra, hogy teljes és viszonylag boldog életet éljek. A tapasztalataimat üzemanyagként használtam ahhoz, hogy tovább haladjak.A holokauszt során körülbelül másfél millió gyereket öltek meg. Mivel munkaerőként haszontalanok voltak, többségüket azonnal gázkamrába küldték a haláltáborokban. Tova Friedman túlélte a soát, és életét annak szentelte, hogy ne hagyja feledésbe merülni a holokauszt történetét.*Tova mindössze négyéves volt, amikor a közép-lengyelországi gettóból, ahol addig éltek, a szüleivel együtt egy náci munkatáborba került, és még nem volt hat, amikor az édesanyjával Auschwitz II-be, más néven a birkenaui megsemmisítő táborba deportálták. A féléves birkenaui fogság alatt Tova olyan atrocitások szemtanúja volt, amelyeket soha nem tudott elfelejteni. Nemegyszer hajszálon múlt az élete. Amikor a náci gyilkos osztagok 1945 januárjában a tábor elhagyása előtt Birkenauban jártak, Tova és az édesanyja holttestek között rejtőztek el, így kerülhették el a véget. Miután az oroszok felszabadították a tábort, Tova a szüleivel együtt visszatért lengyelországi szülővárosába, később pedig Németországba, majd az Egyesült Államok
