A regény témája kuriózum a mai prózairodalomban: négy fiatalemberről szól, akik érettségi után szerzetesnek állnak egy fiktív, filippiánusnak nevezett rendbe, Magyarországon, 1988-ban. Jelöltidejük első másfél hónapját az egyéves sorkatonai szolgálat követi, majd az újabb egy év noviciátus. Négyük beavatódását csöndes figyelemmel kíséri és biztosnak tűnő kézzel irányítja elöljárójuk: Sirák magiszter. A négy fiú párhuzamos fejlődésregénye mellett érzékletesen jelenik meg az egyház (ezen belül is főképp a szerzetesrend) és a késő Kádár-rendszer viszonya. Miféle habitus ölthető az államhatalommal szemben, miféle taktikák alkalmazhatóak, melyek még összeegyeztethetőek a hittel, lelkiismerettel? egyáltalán, a szerzeteseknek, novíciusoknak a külvilággal szemben tanúsított, egyénenként is eltérő magatartásmódjai miféle problémát hordoznak, és ez miként gyűrűzik be a rend falai közé? A Sirák fiai hiteles és összetett képet szeretne adni arról, mi mindent jelentett szerzetesként élni a rendszerváltozás idején Magyarországon.Miközben a történetüket mesélem, a szerzeteséletről, a katolikus egyházról, tágabb értelemben a kereszténységről is gondolkozom. Amikor az egyházat érintő időnként megrázó problémákról, botrányokról szólok, nem azért teszem, mert ezek manapság divatos témák, hanem azért, mert számomra mindez megélt valóság; és mert annyira jó lenne végre a felszínességen és a képmutatáson túlmutató érdemi, mély beszélgetésekbe kezdeni veletek mindezekről.Szecsődi Tamás Leó (1969) 1988 2003-ig ferences szerzetes. 2003-tól tanár, író.
