A kredenc különleges bútordarab, apró kincsek tárhelye volt nagyszüleink konyhájában. Cukorkákat, apró csokikat az unokáknak, színes gombokat, üveggolyót, gyertyacsonkot és csupa ’hátha jó lesz még egyszer valamire’ fontos holmit rejtett. Nem egy közönséges szekrény, hanem fogalom, amely megeleveníti eleink szokásait és a keresés izgalmát. Elférnek a rekeszeiben a felfedezés örömével járt helyszínek képeslapjai a medúzás, kagylós, fekete sünös kék Adriáról, a szeles Északi-tenger kikötőiből, a család, a barátok, a szerelmek megsárgult fotói, és a róluk mesélő Juli életének humoros vagy keserű eseményei. Az olvasónak nem szükséges az összes fiókot egymás után akkurátusan kinyitni. A fantáziáját felkeltő címek alapján kihúzhatja bármelyiket, mert bennük saját magukat önállóan is felfedő történetek, a valóságban megesett életképek rejtőznek. Aki pedig rekeszről rekeszre halad, azelőtt feltárul egy ötvenes évek elején kezdődött, részben egyformára szabott korlátok közé zárt, részben mégis egyéni, teljes élet.
Tengert járt ember még fekete színű tengeri sün tüskéket is őrizhet ebben a kredencben. Az aztán az igazi különleges relikvia!
