Hazahozni Polóniát -- kagylóhéjak, kis üvegben tengervíz, cserkészjelvény, felvarrható sasos címer, szebbnél szebb lenvásznak, krasnói fúvott üvegpoharak, kincset érő hanglemezek, kis füzér szárított gomba, ízek, színek, illatok, sóhajok (milyen volt szőkesége...).Lapult a bőröndben más is: szakkönyvek, sok teleírt papírlap, cédulák, fényképek. könyvtárakban kijegyzetelt források, szakmunkák, múzeumokban elsajátított tárgyismeret, tanáraimtól, majd kollégáimtól kapott tanácsok, ez volt az igazi zsákmány, amiből aztán tanulmányok álltak össze. Olyan élmények is ide tartoztak, mint a bydgoszczi régi zenei fesztivál és kongresszus, vagy a Varsói Ősz kortárs zenei hangversenyei; ezekhez hasonló akkor még egyáltalán nem volt idehaza.Idővel szélesebbre nyílt az ablak, de Wolfenbüttelből és Göttingából is rá lehetett látni Lengyelhonra, s az ott kutatottak is részévé váltak ennek az anyagnak.A kötetben zömében olyan írások szerepelnek, melyeknek eredete, témaválasztása a korábbi zsákmányszerző utakra nyúlik vissza. a cikkek szétszórtan, főként vidéki folyóiratokban, konferenciakötetben vagy emlékkönyvben jelentek meg, de akad olyan is, ami itt lát először napvilágot.A borító fényképe a krakkói Jagelló Egyetem botanikus kertjének múzeumában készült. a napfény a színes üvegablakon keresztül egy dendrológiai mintára vetült. a mézsárga fénypászma mintegy jelképként önkéntelenül a régi borostyánutat juttatta eszembe, amely évezredek óta köti össze a balti-tengert a Visztula vidékén át a Duna völgyével.
