Nincs izgalmasabb a férfiak és nők közötti viszonyoknál. Aki tud ennél izgalmasabbat, az szóljon, de ne nekem. Piros Vera első könyvében a dolgok, A Dolog közepébe csap; rendesen leírja és szétszálazza hősei viselt, sokszor elviselhetetlen dolgait. Rendesen, tehát éppoly kaotikusan és impulzívan, ahogy azok megtörténtek velük akkor is, ha ez (verses) regény, melynek minden alakját a képzelet szülte. Hallod, ahogy Márta nevet, ahogy telefonál a barátnőjével, és látod, hogy Leó épp odavágja a tányért a parmezános tésztával. Látod Márta zöld óráját, ami nem jár, viszont passzol a zöld ruhájához, és hallod Leót, aki nem szereti, ha Márta a barátnőjével vacsorázik, mert szerinte / egy nő egyedül, férfikíséret nélkül csak kurválkodhat. / Mert minden nő kurva, és / mert minden férfi kizárólag baszni akar. / Leó, te mit akarsz? Hogy Leó és Márta mit akar, az nem derül ki, ám ilyesfajta könyvek olvastán újra meg újra rájössz, mit művel veled egy jó szöveg-szövet: miközben beránt, beháló
