MIÉRT ÉN ÉLTEM, AZ MÁR DÚLVA VAN

Vörösmarty Mihály életműve az utóbbi évtizedekben mintha háttérbe szorult volna: az utolsó, átfogónak szánt monográfia 1957-ben jelent meg a költőről, a kritikai kiadása pedig mindmáig befejezetlen. Ez a könyv a felejtés ellenében született: egy olyan, alapvetően műelemzések sorozatából felépülő, új összegzés, amely Vörösmarty egész pályájának áttekintésére vállalkozik, s tanulmányok füzéréből rajzol ki egy erős, monografikus koncepciót a 19. század egyik legjelentősebb magyar írójáról. Annak reményében, hogy ismét és újra rá tudja ébreszteni az olvasókat, hogy ez az életmű nekünk és rólunk szól.Vörösmarty túlságosan nagy költő ahhoz, hogy ne foglalkozzunk vele.„Setét eszmék borítják eszemetSzivemben isten-káromlás lakikKivánságom: vesszen ki [a] világ’S e’ földi nép a’ legvégső fajigMi a’ világ nekem ha nincs hazám?Elkárhozott lélekkel hasztalanKiáltozom be a’ nagy végtelent:Miért én éltem, az már dúlva van.Illy férfitól nemes hölgy mit kivánszEmléklapodba? Inkább adj nekemHitet, sejt