Történet háborúról, hadifogságról, nagy találkozásokról: Hemingwayjel, Solohovval, vagy éppen Rommellel. Egy könyv apáról, nagyapáról. Vagy inkább léthelyzetekről. A nagyapa a Nagy Háborúban, Isonzónál harcol, és veszít el mindent; az apa a másodikban, hogy aztán egy Baku melletti fogolytáborban kössön ki miközben itthon épül-szépül a szocializmus. Az itt maradtak pedig megpróbálják (túl)élni egyre lehetetlenebb életüket.Két létező tapasztalat fogja egybe a történeteket a valósággal: a történelem szükségszerűnek látszó változatlansága, valamint sok-sok tábori levelezőlap 1945-48-ból. Érdekességük, hogy a fogságból írottak elvesztek, a hazulról érkezettek megmaradtak. Ez jó, mert így ki lehet tölteni a köztük lévő űrt. Meg kell találni a történetek folytatását, ahogy meg kell találnia caporettói áttörés igaz meséjét, a prágai felkelés történetét, vagy akár a híres szegedi bordély, a Jatata históriáját, miközben a tét: a túlélés hiábavaló reménye, a halál kérlelhetetlen közelsége. Mert a történelem szükségszerűnek látszó eseményei megtörténtük pillanatában egy szabadon ható okban (Kierkegaard) gyökereznek, tűnjenek bármennyire sorsszerűnek, megváltoztathatatlannak. Így lehet végül a legbiztosabb histoire, a legkönnyedebben elmesélt memoire.
