1912 telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre 1914 januárjában már a kelet-afrikai brit protektorátus kikötővárosában, Mombaszában került sor. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: "Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő..."Ezt a vonzó ifjú hölgyet Karen Dinesennek hívták. Apai ágon ősnemes, anyai ágon gazdag nagypolgári famíliából származott; festőnek készült, s jobbára sikertelen írói próbálkozásokat is tudhatott maga mögött, amikor leendő férjével úgy döntött, hogy a későbbi Kenya gyarmaton kezdenek új életet. Édesanyja rokonsága, a vagyonos Westenholz család segítségével hatalmas birtokot vásároltak Nairobi közelében, "a Ngong-hegyek alatt", ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni. Rossz helyet választottak, a farm túlságosan magasan feküdt ehhez, ráadásul Blixen báró semmi hajlandóságot sem mutatott a gazdálkodásra: szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és tehetséges white hunter-nek, vagyis szafarivezetőnek bizonyult - így ismerkedett meg a mi nagyszerű vadászírónkkal, Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel is.Karen Dinesen, illetve most már Karen Blixen élete nagy és örök szerelmével ismerkedett eközben: Afrikával - az afrikai tájjal, a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrájukkal.Afrikában, Afrika hatására lett belőle igazi és lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi dán irodalom nagyasszonya. Tizenhét évig élt a kontinensen, nagyobbrészt férjétől külön, majd elváltan, meglehetősen viharos szerelmi viszonyban a tragikus véget ért Danys Finch-Hattonnal.Örökölt dán birtokára, Rungstedlundba visszatérve 1937-ben előbb angolul, majd dánul megírta lírai memoárját, amelyet később romantikus-pszichológiai elbeszéléskötetek, regények követtek. Hosszú és súlyos betegségekkel terhes életének (1962-ben halt meg) fő műve kétségtelenül a Volt egy far
