A kötet szerzőjével, Széplaki György novella- és regényíróval, főiskolai irodalomtanár-kollégámmal összeköt a hit a szóban, számos, közösen vallott kultúraeszmény, másfél évtizedes tanári együttműködés, és Adyval szólva, egy tény: Szentírásos ember, kinek szent az írás.Széplaki tanár úr 41 évet töltött katedrán, 2007-ben, 65 évesen ment nyugdíjba az ELTE Bölcsészkar Kultúra- és Irodalomtudományi Intézetéből. Internetes szakmai oldalait kollégái, tanítványai most is szívesen látogatják. Önjellemző, derűs, stílusos és kifejező gondolatlánca: Írónak kezdő vagyok. Kezdő írónak nagyon öreg. Öregnek meglehetősen fiatalos mozgású és gondolkodású. (A fiataloknak mindig igazuk van. Ha mégsem, arra idősebb korukban jönnek rá, az legyen majd az ő bajuk.) Az éveim száma szerint jelentős mennyiségű élet- és történelmi tapasztalattal rendelkezem. Ezekre a tapasztalatokra talán szüksége lehet az utódoknak. A tapasztalatok elbeszélhetők, megírhatók. Ez utóbbit is elkezdtem, de a bőség zavarában nehéz eldönteni, mit írjak meg előbb. Ha sokáig hezitálok, elfogy az időm. Minden napot írással kellene kezdenem
Az irodalomtanáron, írón nem fogott korunk vészes szekularizációja, hitfogyatkozása, világunk ateistenülése. Nem tért át a kötelességvallásról az élvezetvallásra. Nem követte a Sola scientia, solus homo lózungot: nem tagadta meg hitét, szellemi-lelki örökségét. Nem követte a via moderna divatját. Most sem hiszi, hogy eljött a szép új világ. (Dr. Cs. Varga István)
