Párbeszédre nehéz, olykor képtelen korunkban megnő a gesztusok és beszélgetések szerepe, fontossága, sőt elkerülhetetlensége. A mindennapokban és a művészetekben egyaránt. Ennek kulturáltságát és lírai minőségét Baranyi Ferenc és Jóna Dávid korábbi kötete, a Gyöngyhalászok ékesen bizonyítja: a költői és emberi barátság versbe forrott spontán módon. A mostani kötet az előzőnek folytatása, ám itt penzum is van: a választott versek mellett Baranyi által kijelölt, vagyis kiemelten fontosnak tartott műveket is gondol tovább Jóna Dávid a maga életével és életigazságaival. Újabb állomás tehát a lírai párbeszéd a Kilenc hollómadárban, okulásul nem csupán a költészetet kedvelőknek, hanem a hiányokkal terhes korunknak is. Mindannyiunknak! (Kaiser László)Mit is tart kezében az olvasó? Egy újkori kódexet! Mátrixot! Egyszerűséget! Szépséget! A költői teremtés kefelevonatát! Két nagyszerű költő versországát! Történelemsűrítményt felhigítva a valósággal, a képzelettel, játékos-komolymély lírát, gondolatcsarnokot. A szó megfogan
és aki át akar kelni az unaloműzött, értékszétdobált világban Párizstól Óbudáig, Orpheusztól Toldiig a lefordíthatatlan tengerek, tájak, múltidéző rímkoppanások között, az ennél jobb bárkát nem találhat. Össze van benne gyűjtve a szerelemből, az olasz reneszánszból, mai világunkból minden szikra, minden gyöngyhajszolt gondolat megmenekülés, minden vallomás, minden szóvá domborodó versidom. Kell-e a költészetnek Baranyi Ferencnél és Jóna Dávidnál nagyobb bizonyíték arra, hogy a 86 és 55 éves váteszi költők mintegy 60 évnyi versválasz arányában megkapjuk mi is, mindennapi történéseink általuk kidolgozott életbemártott egyenletét. (Szentjánosi Csaba)Baranyi Ferenc és Jóna Dávid lírai kézfogása nyomán a néhány éve megjelent verspárbeszédük kiadása után újabb kötet formálódott. A szavak igazságában ölelkező lelki-gondolati barátság ez. A Jóna-versek az egykor megírt Baranyi-szövegek továbbgondolásai, lírai asszociációi. A fiatalabb kortárs újraformá
