Akiket megöltek a vészkorszakban, azoknak leszármazottjaik sincsenek, tehát nemcsak a nagynénik, nagybácsik hiányoznak a családi láncolatból, hanem az unokahúgok és -nővérek, az unokaöcsök és -bátyok is, szóval, gyakorlatilag mindenki, akivel távolabbi rokonként kortársként? tarthatnám a kapcsolatot. A Jaj az égető hiány első földolgozási talán elfogadási? kísérlete volt. A Múmiák egy másik megközelítés.Részlet:Nem is vagy meglepve (Palikám), hogy itt a Lina néni?Vera apja a legépelt sorokra függesztette a tekintetét, miért kérded? Hogyhogy miért, hát ő az a Lina néni, tudod, meséltem már, az apám nővére! Vera apja óvatos mozdulatot tett a kezével, igen-igen, örülni kell, hogy ezt is megértük! eltűnődött, mit gondolsz, Palikám, megjönnek akkor az én
az enyémek is? Hát
reménykedjünk.Mire visszatértek a hallba, a dohányzóasztalon már ott gőzölgött a kávé, abban a vékony falú üvegedénykében, melyet Palikám szeretett a két tenyere közé szorítani, amikor már kiürült, de őrizte még a forró fekete emlékét. Vera apja fészkelődött a kanapén, a kávét egyhajtóra kortyolta föl, Lina nénihez fordult: hallom, most tetszett megérkezni! Az asszony kelletlenül bólintott, igen, a nagynénje vagyok ennek a gyereknek. Tudom, tudom, de azt akarnám kérdezni, hogy annak idején nem tetszett-e véletlenül találkozni az én szüleimmel, mert bár ez nem egészen biztos, de a hírek szerint ők is
őket is oda vitték, doktor Szűcs Oszkár és doktor Szűcs Oszkárné, Veszprémből.Melyik táborban voltak (Lina néni)? Hát Auschwitzban! Vera apja tompított hangon ejtette ki a rémes nevet, akár egy obszcén vicc csattanóját. Több tábor volt Auschwitzban, mondta az asszony elutasítón. Sajnos (Vera apja) bővebbet nem tudok, ez is csak kézen-közön jutott el hozzám, évekkel később
mindenkit elvittek rajtam kívül, engemet bújtattak Pesten a sportköri társaim, tudniillik atlétizáltam, avégett kerültem a fővárosba, akartam jelentkezni a jogi karra, de akkor már volt a numerusz klauzusz, csak a háború ut
