A kötet tulajdonképpen egy sajátos szerelmeslevél a magyar Alkotmánybíróság sajtószabadságjogi gyakorlatához, a sajtószabadság ürügyén pedig a szólásszabadságnak a testület által lefektetett alapvetéseihez is. Mint minden ilyen erős érzelmi kapcsolat, a másik mély, pontos, minden részletre kiterjedő ismeretén és megértésén alapszik. A szerző minden elemében ismeri és képes az olvasó számára is bemutatni ezt a három évtizedes gyakorlatot. Az erős érzelmi kapcsolatok természetéhez illően egyáltalán nem kritikamentes, és így következetesen rávilágít ezen gyakorlat belső ellentmondásaira, korszerűtlenségeire, egyéb hiányosságaira. De teszi ezt mindenkor segítő szándékkal, a harminc éve formálódó alkotmányos doktrínák tökéletesítésének céljával. A kötet a szerelmeslevelekhez hasonlóan el-eltér fő tárgyától, így kapunk egy vázlatos, de informatív történeti áttekintést, a kötet végén pedig egy kitekintést a jövőbe, a szólás- és sajtószabadság nagyon is aktuális, de az alkotmánybírósági gyakorlatban eleddig nem tárgyalt problémaköreire is. [
] Ajánlom figyelmébe azoknak, akik érdeklődnek a kimondhatóság határai, vagy tágabb értelemben az alkotmányos jogállam alapkérdései iránt.Prof. Dr. Koltay András, egyetemi tanár (NKE, PPKE JÁK)A könyv négy eltérő terjedelmű és mélységű részből áll. Az első részben a szerző a klasszikus alapjog, a sajtószabadság magyar közjogtörténetét, a kivívott, az elveszett s az újra kivívott alapjog történetének főbb állomásait mutatja be. A kötet súlypontját képező második és harmadik rész a magyar Alkotmánybíróság három évtizedes gyakorlatát dolgozza fel, kritikai értékelő alapon. Újszerűsége a szerző mondandójának az ikeralapjogtól, a szólásszabadságtól való megkülönböztetés dogmatikai kidolgozása, a szoros összefüggések bemutatásával párhuzamosan. A kötet nagy érdeme, hogy kibontja az alkotmányos demokrácia egyik fő kritériumának lényeges tartalmát, igazolt korlátaival együtt. Leporolja a veretes és tradicionális alapjogot. Felrajzolja nagy tö
