Persze korántsem csak a párválasztásról szól a világ. Egy végtelenbe száguldó villamos világa sem. Kiemelkednek majd a vezéregyéniségek. Lesz irányító és ellenzéke, lesz áldozatos segítő és okoskodó tanácsadó. Lesznek kirekesztettek és magukat kirekesztők. Mint ahogy ebben a pillanatban még mindenki az. Mind a tizenkilencen magunkba zárultan vitetjük magunkat, kibámulva bőrünk úgy-ahogy oltalmazó zsákjából. (Szivattyú)Talán mégsem az emberek bolondultak meg, csak a világ, valahogy a világ. Az emlékirataimat is abba kell hagynom, mert minden, amit leírtam és még leírhatnék, úgy tűnik, értelmét veszti. Nem, nem a célomat veszítem szem elől, nekem a céljaim már nem változnak. De amit az ember leír, annak a világról kell szólnia, és abból a világból, amelyben én élek, egyszer csak eltűnt a jelentés. Hogy ez mit jelent, ezt én sem értem, de így pontos. Csak az "egyszer csak" nem igaz. Mert apránként történt ez, ahogy mindig is történik minden. Még a háborúban is, a süvítő bombák és ágyúgolyók között, amikor az ég szakad rá az emberekre, az is csak apró részlete, úgy hiszem, egy lassan, lebírhatatlanul terjeszkedő folyamatnak. (Az egyik tizenkilenc...)A Széchenyi-díjas Kapitány Gábor előző négy megjelent regénye után (Tizenkét evangélium /2002/, Álommalom /2014/, Mozart: d-moll zongoraverseny /2017/, A nagy-nagy háború /2019/) ezúttal kilenc kisregényből álló kötetet kínál olvasásra az érdeklődők számára. A kisregények különböző világokba visznek bennünket: Afrika legmagasabb csúcsára, egy budapesti villamos elszabadulásának látomásába, a pokol, aztán talán a mennyország kapujába... Mind különböző atmoszféra, életsors, lehetőség. A felvillanó karakterek között találkozhatunk ismerőseinkkel és különös figurákkal, drámai és groteszk élethelyzetekkel. Mi történik, ha fellázadnak az elefántjaink vagy ha ránk omlik a házunk...
