A testük, mint ahogy az arcuk és a hajuk is, olyan fehér volt, mint a tejszínű villanyégő. Vagy mint a sivatagi homokba szórt csontok, melyeket a perzselő nap teljesen kifehérített. A bőrük áttetsző volt, mint néhány mélytengeri halé. A szemük, melyet a szemhéjuk takart, lehetett akár piros, akár kék, barna vagy rózsaszínű, a benne lévő hajszálerek átszőtték az egészet. Teljesen úgy néztek ki, mint a tejfehér, áttetsző holdkő. Vagy mint két hópihe. Jana Bodnárová (1950) Kassán él. Művészettörténetet tanult. Eddig 40, felnőtteknek és gyerekeknek szóló kötete jelent meg. Verseket, színdarabokat, novellákat, regényeket, filmforgatókönyveket ír, a kilencvenes évek közepe óta videoperformance-szal is foglalkozik. Irodalmi munkásságát számos díjjal ismerték el, többek között Ivan Krasko-díjjal (1990), a Dráma 2004 pályázaton 1. díjat nyert, a Bibliotéka könyvvásár Női díját 2014-ben kapta meg Dita című gyermekkönyvéért, a magyarul is megjelent Nyakék/Nyakörv című regényéért pedig Mária Ďuríčková-díjjal jutalmazták. Köteteit számos európai nyelvre, valamint kínaira és portugálra is lefordították, ezenkívül egyes részletek hindu és arab nyelven is olvashatók. Videoperformance-ait Szlovákiában és külföldön egyaránt bemutatták.A Gondolat Kiadónál az Insomnia, a Szinte láthatatlan, valamint a Nyakék/Nyakörv után ez már a negyedik magyarul olvasható kötete.
