Részlet a könyvből – A szerelmes levél: A szán sebesen futott előre az ezüst fák alatt. A magyar mező csodálatos volt, végtelenűl véghetetlen; nagy ivben hajlott meg az ut s ereszkedett a lovak előtt egy lendülő szelid lejtő, csak éppen a észem látta a rajzát a távol felé, a hó kéken szikrázott s a fehér fák lila árnyékokat vetettek. Az asszonyka közelebb bujt az urához. Nem volt ez még mozdulat sem, csak érzés; lelkében bujt hozzá. Persze Samu nem vette észre. Nyugodtan ült a nagy farkasbundában, amivel fölszerelve küldték elébük a szánat. – Olyan jól érzem magamat, – szólalt meg később, fiatal férjek büszkeségével, – istenbizony csak cigaretta hiányzik a tökéletes boldogsághoz. Aranka nem nézett rá, mosolygott. Neki istenbizony semmise hiányzott s szinte bosszantotta, hogy Samunak még cigaretta is kell ehhez a paradicsomi boldogsághoz.
