A Kánaán könyve Krúdy középső korszakának mintegy két tucat írását tartalmazza, 1917-1919 között megjelent írásokét, amelyekben a nagy író, aki első korszakában nagy szerelmi történeteivel (legalábbis a felszínen erről volt szó) aratott sikereket, és aki most - álorcás, inkognitós módon - az idősödő férfiak gyönyörűségeinek megéneklésére vállalkozott, az előszóban be is vallott program alapján: rendes ember hasat ereszt - persze csak úgy negyvenéves kora után. Ételről, italról, csendes, ebéd utáni szundikálásokról, a másnapi ebéden gondolkodó asszonyokból áradó nyugalomról szólnak a kis kötet novellái, vagy inkább életképei, zsánerképei (Magyar hasak; József-napi vendégek; A bors; Egy régi ember vallomása; Szüreti dal stb.). Remekművek ezek a novellák, amelyek megtalálhatók a nagy Krúdy-válogatásokban, novellagyűjteményekben és a sorozatokban is.
