Annie Dunne és unokatestvére, Sarah egy kis farmon él, Wicklow egy távoli és gyönyörű részén, az 1950-es évek második felében Írországban. Lassan minden régi eltűnik, de ők, mint két bástya, körülfogják és megvédik a hajdanvolt dolgokat. Amikor Annie unokaöccse és annak felesége Londonba megy munkát keresni, pici gyermekeiket, egy kisfiút és nővérét, a két idős asszonyhoz küldik, hogy a nyarat falun töltsék.
A gyerekek különös lehetőséget hoznak Annie életébe, éppen akkor, amikor a szomszéd farm mindenese Sarah-t tünteti ki félreérthetetlen figyelmével. Annie mindennapjainak biztonsága összedőlni látszik, és a két ártatlan gyermek világával való szembesülés is próbára teszi a lelkét, elszomorítja vagy fejtörésre készteti. Nem tehet mást, harcol azért, hogy megtalálhassa újra a szilárd talajt, a tiszta fényt – és megőrizhesse a szeretet érzését a lelkében, hogy ellen tudjon állni a nyugtalanság finom erőinek.
Sebastian Barry (Egy eltitkolt élet; Messze, messze; Kánaán földjén) megkapóan egyszerű lírai elbeszélése az ártatlanságról, a veszteségről, a megbékélésről szól. Nemcsak a korabeli ír falu titokzatos, zárkózott világa elevenedik meg a regényben, de az ott élők egymás iránti szeretete vagy éppen gyűlölete, egymásnak és a természetnek való kiszolgáltatottságuk is. A lazán összefüggő regényei alapján a kritika méltán emlegeti a szerzőt a legnagyobb ír elbeszélők sorában.
