Legyünk egymás jó otthona!Ha belelapozunk Polányi Viktória könyvébe, egy otthonba érkezünk. Furcsa mód már az első oldalakon azt vesszük észre, mintha a saját otthonunkba érkeztünk volna. Aztán kiderül, hogy a lelkünk otthonába. Mindezt úgy, hogy közben a gyerekünkről, szüleinkről, párunkról olvasunk. Vagy mégis inkább saját magunkról? Az önismereti út egy nagyon leleményes formáját választotta Viki. Szerintem pont valami ilyen megközelítésre van szüksége az Y és az X generációs szülőknek.Steigervald Krisztián generációkutatóA könyvemben leírtakat nemcsak prédikálom, de napról napra gyakorlom is szerencsére kiskorú segítőim reakciói azonnal jelzik, mikor kellene még finomítanom az eszköztáramon. Úgy vélem, hogy minden szülői tett mögött jó szándék munkál; hogy mindnyájan tudunk fejlődni hozzáállásunkban, viselkedésünkben; ahogy azt is, hogy fontosabb az összhang, mint az, hogy kinek van igaza. Szeretném, ha a könyvem hatására a kamaszt, kamaszokat nevelő családok otthona békésebb bázissá válna, ahonnan mindenki könnyű szívvel indulhat a nagyvilágba.Édesanyaként és pszichológusként egyaránt azt tapasztalom, hogy a legtöbb családi konfliktus azonos alapokon nyugvó, elfogadó kommunikációval feloldható. Könyvemből napjaink X és Y generációs szülői úgy kapnak rálátást és eszköztárat ahhoz, hogy békés és partneri módon tudjanak együttélni kamasz gyermekeikkel, hogy közben korosztályuk alapvetései és értékrendje is megerősítést és hitelesítést nyer. Hiszem, hogy a szülők és a gyermekeik közötti kommunikációs hibák orvoslásával, a közös nevező megtalálásával a család mint elsődleges szocializációs tér érzelmi biztonsága megteremthető és fenntartható.Polányi Viktória
