Miközben úgy helyeztem el Bakucz József életművét, hogy ne legyen provinciális, számomra ő lett a száműzött költő: irányzatokba nem sorolható, a magyar költészet egyetemes állócsillaga. Ez az a kategória, amely a legárnyaltabban képes anyanyelvünkön kifejezni azt a létállapotot, amelyben Bakucz életművének fejlődéstörténete megragadható. Így, történeti tekintetben is fölvázolható egy olyan névsor magyar és világirodalmi is , amely távlatokat rajzol köréje. Ki nevezné emigránsnak, diaszpórának, határon túlinak vagy nyugatinak Janus Pannonius, Balassi Bálint költészetét azon megfontolásból, hogy mikor, hol éltek, alkottak és tanultak? Ki merné hasonló jelzőkkel illetni Ovidius, Dante vagy Mickiewicz életművét? Bakucz korai költészete Pilinszky és Nemes Nagy irányzatához köthető, de a folytatás messze el is rugaszkodik ettől. A nyelvi kubizmus és a vizualitás érintésével, a legmodernebb magyar szürreális és konkrét költői nyelvet alkotja meg életművével, amelynek számottevő része máig kiadatlan.Hegedűs MáriaHEGEDŰS MÁRIA (1951) költő, vizuális művész, pedagógus 1974-ben népműveléskönyvtár szakon diplomázott a Debreceni Tanítóképző Főiskolán, majd 1982-ben magyarnépművelés szakon az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1988-ban Eötvös József-ösztöndíjat kapott. Jelenleg Kazincbarcikán él. Eddig megjelent könyvei: Vendég voltam apám kertjében (1987, színes szitaalbum), Karnevál (1992, színes szitaalbum), Az én karneválom (1996), Összeszőtt mezők (1999), Párizsi napló (2009).
