Huszonöt éve szegődhettem először dr. Kovács Gáborhoz egyik pusztajáró útjára, és ha egy-egy szerencsés napom újabb közös hortobágyi megfigyelőúttal ajándékoz meg, tapasztalom, hogy a pusztában töltött négy évtized után is a felfedezés öröme vezeti a nyugdíjba vonulása után sem szűnő napi terepi útjain. Gábor számára sohasem csupán a felügyeletére és megóvására bízott, páratlanul értékes természetes élőhelyek és védett fajok sokasága volt a puszta, hanem munkájának, kint töltött napjainak és művészetének inspiráló forrása. A természetrajzi és helytörténeti kutatások és vizsgálódások tudományos alapossággal tárják fel a Kunkápolnási-mocsár világát, de az összegyűjtött, a puszta mélységes ismeretéből és szeretetéből fakadó hatalmas tapasztalatot elsősorban a fényképek közvetítik az Olvasó számára. A szikpadkák szigetvilágát elborító, friss tavaszi pusztai vizeket a végtelenben érintő és tovaúszó felhők játékát, vagy a didergő napkeltében útnak induló vadludakat az is megcsodálhatja, akinek a közvetlen élményszerzésre kerékpárral vagy gyalogosan nincsen módja. Megpillanthatjuk, milyen táplálékot visz fiókájának a fattyúszerkő, hogy a következő évben ismét népes kolóniája telepedhessen meg a Darvas-tó tündérrózsa-szőnyegén. És a képeken keresztül mindennek részesévé válva azt is megérthetjük, még inkább megérezhetjük, miért is kell védenünk és megőriznünk ezt a varázslatos természeti örökséget önmagunk és az utánunk érkezők számára. Az album fényképanyaga nem csupán dokumentálja egy csodálatos alföldi mocsár életközösségét, hanem láthatóvá teszi mindazt, ami csak a pusztával együtt élő ember számára tárul fel. A tájhoz fűződő erős érzelmi kötődés a forrása annak az egyéni látásmódnak, ami felfigyel a parányira és érzékeltetni képes a hatalmasat is. Ritka pillanatok bravúros rögzítése és a gyakori jelenségek egyedi, különleges észlelése a természeti valóságon túlmenő tartalmakat ad a képeknek, szabad utat engedve a szemlélő fantáziájának is.Vezesse a pusztát alázattal fa
