“A szitakötők hangtalanul suhantak az éjszakában. A kis csapat a ködfoltoktól csak időnként pillanthatta meg, az újra és újra előtűnő hold fényében az alattuk elsuhanó fákat. – Közeledünk a Siklóerődhöz! – üzente gondolatban az első óriás szitakötő Max tábornoknak, aki némelyest megnyugodott, hogy nemsokára biztonságban tudhatja társait.”
Zigzi egy bohó gyíkfiú, aki a barátjával, Brankóval a tanulás mellett egyszerűen csak élvezni akarja az életet. A békés hétköznapok azonban egy csapásra megváltoznak, amikor a falu vezetője megbízza őket, hogy derítsék fel a gyíknemzettséget fenyegető rejtélyeket:
Miért apadt el az erdőt és az élőlényeket tápláló Éjpatak? Kik lehetnek a környéket meghódító titokzatos állatok? Miért nem segít a közelgő háborúban a sikló király, és mi köze van az egészhez a varangyok vezérének?
A fiúk fordulatokkal és veszélyekkel teli kalandokon keresztül jönnek rá fokozatosan a válaszokra, miközben számos barátot szereznek. Útjuk során testközelből tapasztalhatják meg a jó és a rossz küzdelmét.
Zigzi történetével egy olyan világot és történetet szerettem volna megteremteni, amit nem csak a gyerekek, de a szülők is élvezettel hallgatnak vagy olvasnak, és az izgalmak átélésén túl tanulhatnak a barátságról, kitartásról és az önfeláldozásról is.
