Patrick DeWitt a „véresen vicces westernregény”, a Testvérlövészek után ezúttal groteszk kópéregénnyel lepi meg olvasóit, miközben egyszerre idézi meg a Grimm-mesék világát, Wes Andersont és a Monthy Python abszurd humorát, valamint a klasszikus pikareszkregények szellemes bölcsességét.
A nyakigláb és nagyotmondó siheder, Lucien Minor rettenetesen unja eseménytelen, léha életét aprócska falujában. Amikor váratlanul állásajánlatot kap egy távoli, rejtélyes falu kastélyából, nekivág hát az ismeretlennek. A fiúra az alfőudvarmesteri pozíció vár. E különös hangzású titulusnál csak maga a baljós látványt nyújtó kastély különösebb. A minden kalandra elszánt suhanc azonban, legyen szó akár rejtélyes éjszakai látogatóról, a kastély közelében örökösen lövöldöző katonákról, tolvajokról vagy agyafúrt hentesről, semmi elől nem hátrál meg. De vajon akkor is helyt áll-e, amikor egy váratlan és mindent felkavaró fordulat áll be a csaknem üres kastély életében?
A Kanadában született Patrick DeWitt Testvérlövészek című kötetét 2011-ben Man Booker-díjra jelölték, és a Publishers Weekly, az Amazon, valamint a Washington Post is az év egyik legjobb könyvének választotta. Bár DeWitt szerint Charles Portis vadnyugati klasszikusa, A félszemű volt rá leginkább hatással, a Testvérlövészek nem igazi westernregény, sokkal inkább a western díszletei között játszódó, a zsáner stílusjegyeit ötletesen imitáló burleszk.
Az elsöprő kritikai fogadtatás után hét évet kellett várni DeWitt új regényére, a Lucien Minor kalandos utazására, amely a DeWitt-től már megszokott éleslátással és fekete humorral mesél az emberi lét legfontosabb kérdéseiről és az élet abszurditásáról.
