Zárójelek

A lényegtelennek hitt részletek a legfontosabbak. Esős úton végigosonó kóbor macskák. Szembejövő idegenek elkapott pillantása. (Ki nem tett pont a mondat végén.)
Nishihara Yoru, a fiatal japán lány a napfényes Spanyolországból írja leveleit öccsének, Genkinek, miközben éjjelente a sötét utcákat járja egy múltbeli árnyék lépteit követve. (Miért jár a férfi nyomában ilyen elszántan vajon? Miért akar mindenáron a közelébe jutni?)

Yoru életében minden pillanat színlelés: az egyetem, a külföldi ösztöndíj, az utazás. De a művészetben nincs helye tettetésnek. Amikor ecsetet ragad, nem hazudhat önmagának, különben a festménynek nem lesz valódi ereje.

Felszínes művet létrehozni könnyű, nem fáj, nem tesz tönkre. De igazi képet alkotni, a részleteket megfigyelve, a láthatatlant észrevéve: az hatalmat ad. Mert benne rejlik a megismerés ereje, a pusztító kiszolgáltatottság és a valódi kapcsolatok minden kegyetlen szépsége.